1923. novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig kéthónapos volt, amikor az Akita-tenyésztőtől új gazdájához került, akit Dr. Eizaburo Ueno-nak hívtak. Ueno nagy gonddal és szeretettel nevelte fel Hachiko-t. Nem pusztán egy kutyaként tekintett rá, hanem igazi családtagként kezelte. A közös sétáknak és az együtt töltött időnek köszönhetően Hachiko és ő elválaszthatatlan barátokká váltak.

Mivel Tokió külvárosában éltek, Ueno minden nap vonattal utazott a munkahelyére, a tokiói Mezőgazdasági Egyetemre.

Az ember által háziasított állatok közül minden kétséget kizáróan a kutya az, amely a legtökéletesebben alkalmazkodott gazdájának életformájához. Mindenhova követte az embert világhódító útján, mellette volt szárazon és vízen, bejárta vele a sivatagokat s a sarkvidékeket, elkísérte  még a világűrbe is. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy ma, amikor az emberiség jelentős része szűk helyre összezsúfolódva, szürke betonrengetegekben éli életet, a kutyák nagy részének is a négy fal között van az otthona.

 2010. január 19.

Sajnos nem birtokolhatta sokáig a világ legkorosabb ebének címét Otto Jones, ugyanis múlt héten csaknem huszonegy évesen el kellett altatni.

Tavaly szeptemberben az örök vadászmezőkre távozott Chanel, a kis tacskó,

Októberben így a papírjai alapján Otto Jones örökölte meg a megtisztelő címet, és büszkén élt is vele. A húsz éves és nyolc hónapos terrier-tacskó keverék blöki január elejéig turnézott országszerte, hogy minél többen láthassák a köszvénye ellenére is játékos négylábút. A gazdái, Lynn és Peter rendkívül büszkék voltak rá, hogy Otto milyen csodásan viselte a rengeteg felhajtást. S hogy mi lehetett a hosszú élet titka?